Ez a cikk a Jacques Dutronc témával foglalkozik különböző nézőpontokból, hogy átfogó és teljes képet adjon erről a kérdésről. A Jacques Dutronc-hez kapcsolódó történelmi, kulturális, társadalmi és tudományos vonatkozások elemzésére kerül sor, azzal a céllal, hogy az olvasó számára részletes és gazdagító áttekintést nyújtson. Különböző véleményeket és megközelítéseket fogunk feltárni az elmélkedés és a vita ösztönzése érdekében, azzal a szándékkal, hogy bővítsük az ismereteket és elősegítsük a Jacques Dutronc mélyebb megértését. Ezzel a cikkel egy globális és gazdagító látásmódot kívánunk kínálni, amely gondolkodásra és kritikai gondolkodásra ösztönöz.
1963-1964 között a Dutronc az El Toro et les Cyclones együttes gitárosa volt, amellyel több EP-t is rögzített. Katonai szolgálata után Jacques Wolfsohn, a Vogue Records művészeti igazgatója asszisztense volt. Sok dalt hangszerelt akkor kevéssé ismert előadóknak, mint például Zou Zou és Cléo.
1966 elején Jacques Lanzmann azt javasolta Dutroncnak, hogy vegye fel az Et moi, et moi, et moi-t. A dal 1966-ban jelent meg, és nagy sikert aratott Franciaországban.
Lanzmann (szöveg) és Dutronc (zene) duója aztán a francia pop számos klasszikusát hozta létre. (Les Playboys, Le cactus, Il est cinq heures, Paris s'éveille...).
Dutroncot mindenekelőtt ironikus, parodizáló távolságtartása különbözteti meg korának többi énekesétől.
Jacques Dutronc a korzikai Monticellóban él. Françoise Hardy-val közös fia, Thomas Dutronc szintén zenész és színész. Több albumon dolgoztak együtt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Dutronc című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.