_ _    _ _____  ___   __                       
 __      _(_) | _(_)___ / ( _ ) / /_   ___ ___  _ __ ___  
 \ \ /\ / / | |/ / | |_ \ / _ \| '_ \ / __/ _ \| '_ ` _ \ 
  \ V  V /| |   <| |___) | (_) | (_) | (_| (_) | | | | | |
   \_/\_/ |_|_|\_\_|____/ \___/ \___(_)___\___/|_| |_| |_|

Keltibérek

A modern világban a Keltibérek nagy jelentőséggel bír a társadalom minden területén. Hatása megmutatkozik az emberek életében, a gazdasági, politikai, kulturális és technológiai szférában. A Keltibérek egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, vitát, elmélkedést és cselekvést generál körülötte. A történelem során a Keltibérek állandó referenciapont volt, jelentős mérföldköveket és változásokat jelölt meg életünkben és kapcsolatainkban. Ebben a cikkben a Keltibérek különböző szempontjait és perspektíváit tárjuk fel, hogy jobban megértsük befolyását és hatókörét a mai társadalomban.
Botorritában talált bronztábla keltibér feliratokkal

A keltibérek (latinul Celtiberi, spanyolul celtíberos) az Ibériai-félsziget középső-északkeleti részén, az Ebro völgyében és a Meseta keleti részén élt ókori kelta nép volt, akik a régészeti kutatások tanúbizonyságai alapján a Kr. e. II. és I. évezred között telepedhettek le a félszigeten.

Elnevezésük a rómaiaktól származik, akik a szicíliai történetíró, Diodorus Siculus feltételezése alapján úgy vélték, hogy a nép a Galliából bevándorolt kelták és az ibérek keveredéséből jött létre. Diodorus fiatalabb kortársa, Sztrabón már elvetette ezt az elméletet. A történettudomány általában ma is elfogadja a homogén keltibér nép vegyes, kelta és ibér etnikai-antropológiai eredetét. Nyelvük, a keltibér nyelv ezzel szemben kifejezetten kelta vonásokat mutató, archaikus vonásokat őrző ókelta nyelv volt, hangtani jellemzői alapján az ún. q-kelta csoportba tartozott.

A keltibérek i. e. 153–133 között elhúzódó háborút vívtak a Hispaniában is terjeszkedő Római Birodalommal. Végül behódoltak a rómaiaknak, és fokozatosan asszimilálódtak. Keltibér származású volt az i. sz. 1. századi római költő, Martialis is, aki epigrammáiban gyakran büszkélkedett őseivel (pl. „Nos Celtis genitos et ex Hiberis…”, Epigrammata – Liber IV, 55. epigramma).

Források

  • A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  
  • Historia de la lengua española. Rafael Cano (coord.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2005. ISBN 8434482614  
  • Celtic culture: A historical encyclopaedia, ed. by John T. Koch, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2006, 363–364.

További irodalom

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap