_ _    _ _____  ___   __                       
 __      _(_) | _(_)___ / ( _ ) / /_   ___ ___  _ __ ___  
 \ \ /\ / / | |/ / | |_ \ / _ \| '_ \ / __/ _ \| '_ ` _ \ 
  \ V  V /| |   <| |___) | (_) | (_) | (_| (_) | | | | | |
   \_/\_/ |_|_|\_\_|____/ \___/ \___(_)___\___/|_| |_| |_|

Keménylombú erdő

Ebben a cikkben a Keménylombú erdő lenyűgöző világát fedezzük fel. A mai társadalomra gyakorolt ​​hatásától a múlt történelmére gyakorolt ​​hatásáig a Keménylombú erdő döntő szerepet játszott az emberi élet számos területén. Az évtizedek során a Keménylombú erdő fejlődött és alkalmazkodott a világ változásaihoz, bizonyítva relevanciáját különböző területeken. Multidiszciplináris megközelítéssel elemezzük a Keménylombú erdő különböző szempontjait és oldalait, hogy jobban megértsük jelentőségét és a globális színtéren elfoglalt helyét. Csatlakozzon hozzánk a Keménylombú erdő körútjára, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
Paratölgyes erdő Portugáliában

A keménylombú erdő (Durilignosa) a mediterrán éghajlat zonális növénytársulása. Nevét onnan kapta, hogy jellemző fafajainak levelében sok a szilárdító szövet.

Elterjedése

Az északi, illetve a déli szélesség nagyjából 30°–40° között természetes növénytakaróként a kontinensek nyugati felét és a környező szigeteket borította az ember beavatkozása előtt. Legnagyobb kiterjedését a Földközi-tenger partvidékén érte el. Előfordul még:

Ezeken a területeken az évi középhőmérséklet közepesen magas, az évi hőingás kicsi. Az éves csapadék 500–1000 mm; ennek nagy része az enyhe téli időszakban esik, a nyarat pedig a közeli sivatagokról érkező, száraz, forró légtömegek uralják.

A növényzet jellemzői

A forró, száraz nyár ellen egyes fásszárúak, mint például az európai olajfa (Olea europaea) fényes vagy erősen szőrös, apró, kemény szklerofil levelekkel védekeznek. Más fajok, mint például a jeneszter (Spartium junceum) főleg a szárukkal asszimilálnak. A fák rügyei alig védettek. Feltűnőek a lágy szárú hemikriptofiton és geofiton évelők, valamint az egynyáriak. Az intenzív növekedés időszaka a tavasz és az ősz. A keménylombú erdők aljnövényzetében sok az örökzöld, szúrós és/vagy illatos levelű cserje.

Az egykori erdőket sokfelé kivágták; felújulásukat pedig megakadályozta a legeltetés (ritkábban a földművelés). Az erodált, elvékonyodott talajtakaró jellemző növényzete a gyakori bozóttüzeket jól tűrő, másodlagos cserjés, a macchia. A szárazabb termőhelyeken ennek döntően tüskés növények uralta, nyíltabb, letörpült változata, a frigana, illetve garrigue nő. E területek jellemző talajtípusa a kevés tápanyagot tartalmazó terra rossa (vörösföld).

A keménylombú erdő rendszerint háromszintes:

A fák többsége örökzöld; a lombhullató fajok jelentősége alárendelt. A vastag, kemény, bőrszerű leveleket gyakran növényi szőr vagy viaszréteg borítja; gyakran tüskések. A sejtjeikben felhalmozott pentózok (öt szénatomos cukrok) és különleges nyálkaanyagok lehetővé teszik, hogy a felhalmozott vizet akár évekig is megőrizzék.

A Földközi-tenger nyugati medencéje

Jellegzetes erdőalkotó fái:

A cserjeszintben:

A gyepszint növényei:

A Földközi-tenger keleti medencéje

Jellegzetes erdőalkotó fái:

A cserjeszintben:

Jellemző termesztett növényei:

A gyepszint növényei:

Kalifornia (chaparral)

Jellegzetes erdőalkotó fái:

A cserjeszintben jellemző:

Chile–Argentína (matorral)

Jellemzően nyitvatermők, főleg:

Ausztrália (mallee)

Fokföld (fynbosch)

Források

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot