A Ostya (vallás) témája olyan téma, amelyet a történelem során többször tárgyaltak és elemeztek. Az ókortól a modern korig a Ostya (vallás) vita, kutatás és elmélkedés tárgya volt. Hatása kiterjed az élet különböző területeire, a politikától a kultúráig, a gazdaságig és általában a társadalomig. Az idő múlásával a Ostya (vallás) változatos jelentéseket szerzett, és különböző módon értelmezték, ami hozzájárult a mai világban való fontosságához és relevanciájához. Ebben a cikkben a Ostya (vallás)-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, és megpróbálunk rávilágítani a mindennapi valóságunkra gyakorolt hatására és következményeire.
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Ez a szócikk az egyházi szertartásokban használt ostyáról szól. Hasonló címmel lásd még: Ostya (egyértelműsítő lap).
Az ostya (konszekrálás után: szentostya; neve az engesztelő áldozat jelentésű latinhostia szóból származik) a katolikus egyház gyakorlatában az a búzalisztből készített kovásztalan, lapos, kerek kenyér, amit a misében az átváltoztatáshoz használnak. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változott át. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságú bevágásokkal ellátva használták, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a 12. században alapították meg. A megszentelt ostyát a pap a misében veszi magához, a hívek áldozása előtt. Megőrzésére, a misén kívül való használatra szolgál a szentségtartó (cibórium), a szentségmutató (monstrancia) és a szentségház(tabernaculum).
