_ _    _ _____  ___   __                       
 __      _(_) | _(_)___ / ( _ ) / /_   ___ ___  _ __ ___  
 \ \ /\ / / | |/ / | |_ \ / _ \| '_ \ / __/ _ \| '_ ` _ \ 
  \ V  V /| |   <| |___) | (_) | (_) | (_| (_) | | | | | |
   \_/\_/ |_|_|\_\_|____/ \___/ \___(_)___\___/|_| |_| |_|

Rigai-öböl

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Rigai-öböl milyen hatással volt a modern társadalomra. A Rigai-öböl megjelenése óta mind az akadémikusok, mind a nagyközönség érdeklődésének témája. Ennek a cikknek az a célja, hogy részletesen elemezze a Rigai-öböl szerepét a mindennapi élet különböző területein, valamint a kultúrára, politikára, gazdaságra és más területekre gyakorolt ​​hatását. Kritikus és reflektív pillantással megvizsgáljuk a Rigai-öböl-et körülvevő különféle árnyalatokat és perspektívákat, hogy jobban megértsük a hatókörét és jelentését a mai világban.
Rigai-öböl
Országok Lettország,  Észtország
HelyBalti-tenger
Elsődleges forrásokDaugava, Pärnu, Lielupe, Gauja, Salaca
Hosszúság174 km
Szélesség137 km
Felszíni terület18 100 km2
Átlagos mélység26 m
Legnagyobb mélység67 m
TelepülésekRiga, Jūrmala, Pärnu, Kuressaare
Elhelyezkedése
Rigai-öböl (Észak-Európa)
Rigai-öböl
Rigai-öböl
Pozíció Észak-Európa térképén
é. sz. 57° 37′ 32″, k. h. 23° 35′ 05″Koordináták: é. sz. 57° 37′ 32″, k. h. 23° 35′ 05″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigai-öböl témájú médiaállományokat.

A Rigai-öböl vagy Lív-öböl (lettül Rīgas jūras līcis, észtül Liivi laht) a Balti-tenger egyik keleti öble Lettország és Észtország partjainál. A nyílt tengertől a Nyugatészt szigetvilág (jórészt Saaremaa szigete) választja el.

Föld- és vízrajza

A Rigai-öböl a Balti-tenger keleti medencéjében fekszik. Déli partvonala Lettországhoz, az északi Észtországhoz tartozik. Nagyobb szigetei Saaremaa, Kihnu és Ruhnu, szintén Észtország felségterületei. Az öblöt Saaremaa nagyrészt elzárja a Balti-tengertől, az öböl fő bejárata a nyugati Irbe-szoros. Izolált helyzete miatt kicsi a vízmozgás, ezért vize a beleömlő folyók miatt kevésbé sós, mint a Balti-tenger többi része. A Balti-tenger vize maga is nagyon alacsony sótartalmú, 6-10‰ (az átlagos tengervízé 30‰, az édesvízé pedig 0,5‰), a Rigai-öböl vize pedig 3,5-6‰-nyi sót tartalmaz. A tavaszi olvadáskor a Pärnu-öbölben a sókoncentráció akár 1‰-re is visszaeshet. A kis vízmozgás miatt az öböl vize sókoncentráció szempontjából rétegzett, a fenékhez közel elérheti a 8‰-et; a rétegződés tovább akadályozza a víz függőleges keveredését.

Az öbölbe a Daugava, Pärnu, Lielupe, Gauja, Salaca folyók és számos kisebb vízfolyás viszi vizét.

Vizének hőmérséklete nyáron általában 18°C, de nagyon meleg nyarakon elérheti a 26–28°C-t. Télen a víz 0-1°C-os, ezért december-április között szinte az öböl teljes felszíne befagy. A jégképződést elősegíti az alacsony sótartalom és a szigetek védőhatása miatt kismértékű hullámzás. A legnagyobb mért jégvastagság 90 cm volt 1941-42 telén. A lékhorgászat a lettek és észtek kedvelt téli sportja. 2013 márciusában, mikor a jég hirtelen olvadni kezdett, 220 embert kellett kimenteni a jégtáblákról.

A vízáramlás alapvetően a szél sebességétől és irányától függ, de a szorosokban a legerősebb. Az Irbe-szorosban átlagos szélerősségnél az áramlat sebessége 20–25 cm/s.

Szélessége 137 km, hosszúsága 174 km, területe kb. 18 000 km². Átlagmélysége 26, legmélyebb pontján 67 m.

A tengerpart az öböl mentén többnyire alacsony fekvésű és homokos.

Települések

A Rigai-öböl partján fekvő nagyobb városok: Riga, Jūrmala, Pärnu, Kuressaare, Salacgrīva, Saulkrasti és Ainaži.

Élővilág

A Rigai-öböl a vándormadarak fontos telelőhelye. Kelet és északi partvidéke a balti hering ívóhelye.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gulf of Riga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Рижский залив című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források