_ _    _ _____  ___   __                       
 __      _(_) | _(_)___ / ( _ ) / /_   ___ ___  _ __ ___  
 \ \ /\ / / | |/ / | |_ \ / _ \| '_ \ / __/ _ \| '_ ` _ \ 
  \ V  V /| |   <| |___) | (_) | (_) | (_| (_) | | | | | |
   \_/\_/ |_|_|\_\_|____/ \___/ \___(_)___\___/|_| |_| |_|

Skublics István

Ebben a cikkben a Skublics István témáját különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, kitérve annak történelmi, kulturális, társadalmi és érzelmi vonatkozásaira. A Skublics István napjainkban nagy jelentőségű téma, amely különböző területeken váltott ki érdeklődést és vitákat. A cikkben végig elemezzük a Skublics István különböző aspektusait, elmélyülve annak jelentésében, hatásában és lehetséges megoldásaiban. A multidiszciplináris megközelítés révén olyan átfogó képet kívánunk nyújtani, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse a Skublics István összetettségét és fontosságát a mai kontextusban.
Besenyői és velikei Skublics István
(Skublics István)
Született1826. december 25.
Veszele, Nyitra vármegye
Elhunyt1899. január 21. (72 évesen)
Besenyő, Zala vármegye
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársadunaszentgyörgyi Tolnay Irén (1839-1906)
Foglalkozásajogász, zalai főszolgabíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Besenyői és velikei Skublics István Jehudiel Ádám (Veszele, Nyitra vármegye, 1826. december 25. – Besenyő, Zala vármegye, 1899. január 21.) 1848-as honvéd, zalai földbirtokos, főszolgabíró.

Családja és származása

A nemesi származású besenyői és velikei Skublics család sarja. Édesapja besenyői és velikei Skublics Sándor (1773–1830), táblabíró, közbirtokos, édesanyja a bécsi születésű Schuster Anna (?–1868) volt. Apai nagyszülei besenyői és velikei Skublics János (1738–1808), táblabíró, és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Erzsébet (1739–1781) voltak.

Élete

Tanulmányai befejezése után, 1844 és 1848 között a 61. császári gyalogezredben szolgált. A Győr városában szerveződő 5. honvédzászlóaljhoz osztották be, ahol június 19-én hadnagyi, októberben főhadnagyi, majd november 20-án századosi ranggá léptették elő. 1849 áprilisában megsebesült, és ekkor tagja lett a szabadkai rögtönítélő törvényszéknek. 1849 nyarán előbb ideiglenesen, majd véglegesen az 5. honvédzászlóalj parancsnokának nevezték ki őrnagyi rangban.

A szabadságharc bukása után 10 évi börtönre ítélték. 1858-ban szabadult, és hamarosan megházasodott Kisgörbőn. A kiegyezés után Zalabesenyőn telepedett le, ott gazdálkodott, ahol az apai nagyszülei birtokai feküdtek. Tagja lett Zala vármegye Törvényhatósági Bizottságának, majd 1872. január 9. és 1874. május 4. között a zalaegerszegi járás főszolgabírája volt.

1899. január 21.-én, 73 éves korában hunyt el.

Házassága és gyermekei

Feleségül vette 1858. május 3.-án Kisgörbőn dunaszentgyörgyi Tolnay Irén (1839–Zalabesenyő, 1906. június 20.) kisasszonyt, dunaszentgyörgyi Tolnay Károly (1813-1897), táblabíró, országgyűlési képviselő és szentgyörgyi Horváth Mária (1817–1898) lányát. A házasságból származott:

Jegyzetek

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot